Napi szinten szótárt készíteni

Interjú a LáVa szótárak szerzőivel Lázár A. Péterrel és Varga Györggyel

A Lázár–Varga-féle angol szótárak története, azaz a szerzőpáros, Lázár A. Péter és Varga György együttműködése több mint húsz éve kezdődött. Hogyan indult kettejük közös munkája, és minek köszönhető, hogy több mint két évtizede harmonikusan együtt tudnak dolgozni?

Varga György: A nyolcvanas évek első fele óta ismerjük egymást: 1983-tól az ELTE Tanárképző Főiskoláján kezdtünk el dolgozni. Mindketten kétszakos diplomát szereztünk: orosz-angol szakon végeztünk két különböző intézményben.

A kilencvenes évek vége felé nyüzsgésnek indult a szótárhelyzet. Az Akadémiai Kiadó is ebben az időszakban publikálta a felújított nagy angol–magyar és magyar–angol szótárt. Sok kiadó látott üzletet a szótárkiadásban: mai nyelven szólva egy startup kiadó megkeresett bennünket. Hozzáteszem: ebben a korban még az angol szótárt az Országh László-féle szótár jelentette mindenféle méretváltozatában.

A jó munkához valóban harmónia kell; a mi esetünkben a szakmai érdeklődés közös, az alapok közösek, közöttünk könnyen alakulhatott ki harmonikus együttműködés.

Lázár A. Péter: Az angol nyelv világában mindig mindketten mélyebben benne voltunk. Hozzáteszem: az orosz nem valamiféle mellékszakunk volt, de az fel sem merült, hogy az orosszal ilyen szinten foglalkozzunk. A kiadó, amely megkeresett bennünket, szintén angol tudásunkat gondolta elegendőnek ahhoz, hogy belevágjunk a szótárkészítésbe. Az első kiadáson két és fél évig dolgoztunk, és a szótárakat elég sokáig sikerült a piacon tartani.

Hosszú évek óta sikeres a közös tevékenységük, napi szinten egyeztetnek. Nem lenne meglepő, ha a munkakapcsolat barátsággá vált volna. Akár a szabadidejükben, barátokként is van közös programjuk?

L.A.P. Az egyeztetéseink a munkáról szóltak és szólnak. Sok időt töltöttünk együtt; annak idején gyakran többet ültünk egymás dolgozószobájában, mint bárhol máshol. Emellett – és főállású munkánk mellett – nem is nagyon akadt szabadidőnk. A hatékony közös munkához harmóniára volt szükség, amely szoros munkakapcsolattá vált. Munkakapcsolat volt, de az nagyon erős.

V.Gy. Persze voltunk egymás otthonában nem kifejezetten szótár ügyben is, de az összejárás nem jellemző. A személyes találkozásokra a technikának köszönhetően egyre kevésbé volt szükség.

Évtizedekkel ezelőtt miért pont az angol mellett tették le a voksot, és miért választották a lexikográfiát?

L.A.P. Az angol szak, a tanítás, a nyelvészet már eléggé fókuszálja a dolgot. Ehhez a területhez értünk talán, erre jött felkérés.

V.Gy. Az angol nyelv az iskoláink során jött, adta magát, akár családi háttérből, akár máshogyan. Engem mindig is érdekeltek a szótárak. Érdekességként: első nagyszótáramat – mármint az Országh László-féle nagyszótárpáromat, a két-két kötetet – még Moszkvában vásároltam. Alig pár rubel volt a négy…

A Lázár–Varga- féle Egyetemes angol nagyszótár, a LáVa, amely idén februártól az Akadémiai Kiadó szotar.net szolgáltatásában érhető el, hogy a magyar piacon egyedülálló módon naponta frissülhessen – tehát napi szinten foglalkoznak ezzel a projekttel. Mennyi időt vesz ez igénybe? Mennyire nehéz összeegyeztetni egyéb munkáikkal?

L.A.P. Szerencsére ezzel bármikor, bármely napszakban lehet foglalkozni. Akármi munkánk volt és van mellette, ezt lehet reggel hétkor felébredve és este tízkor csinálni. Ehhez senkivel sem kell egyeztetni, legfeljebb egymással, és miután ma már van internet és van egy szerkesztőfelület, gyakorlatilag nem kell igazítani a többi tevékenységhez.

V.Gy. Mi eredendően papírszótárt írtunk, és ez keltette fel olyan emberek érdeklődését, akik elektronikus szótárral foglalkoztak. Többek között a MorphoLogic ügyvezetője, Prószéky Gábor figyelt fel rá. Az ő gondozásukban, 2010-ben jelent meg először egyetemes nagyszótárunk elektronikus változata: ők digitalizálták a szótárunk akkori változatát, amelyhez kaptunk egy szerkesztőprogramot is.

Mi ezt használtuk éjjel-nappal, ebben bővítettünk, ebben egyeztettünk, és ez eredményezte, hogy a 2000-ben először papíron megjelent szótáraink akkori méretéhez képest (angol–magyar irányban körülbelül 72 000, magyar–angol irányban pedig 68 000 szócikk) 2010-ben már sokkal több szócikkünk volt. Egyenletesen, folyamatosan bővültünk egészen addig, hogy mára angol–magyar irányban körülbelül 105 000, magyar–angol irányban pedig 95 000 körül van a szócikkek száma. 2010 óta már Egyetemes nagyszótár néven jelennek meg a szótáraink, amelyek 2020 óta az Akadémiai Kiadó gondozásában érhetőek el a szotar.net-en.

L.A.P. A szótárainkhoz ekkor már nem csupán az Egyetemes, hanem a nagyszótár megnevezés is kapcsolódott, ugyanis ezt a méretet már ez a megnevezés is megilleti. Amikor annak idején megszületett az első papírszótár, kéziszótár volt: a régi felosztás szerinti középső, azaz „kézi” méret. A bővítés naponta zajlik; a használók sok éve havonta láthatják ezeket a frissítéseket.

V.Gy. 2007-ig mindketten az ELTE-n dolgoztunk; Péter azóta is ott dolgozik. Én 2007 után egy oktatási alapítványnál helyezkedtem el, illetve mindeközben a Nyelviskolák Szakmai Egyesületénél illetve a Nyelvvizsgáztatási Akkreditációs Központban (ami nyelvvizsgák szervezésével foglalkozik) dolgoztam még sokat.

L.A.P. Az Angol Nyelvészeti Tanszéken Bevezetés a nyelvészetbe nevű tárgyat, mondattant és lexikológiát, lexikográfiát tanítok.

A népszerű Facebook oldaluknak (https://www.facebook.com/angolszotar) több mint 1 300 kedvelője és követője van. A posztokat és a hozzászólásokat olvasva szinte klubhangulatot lehet érezni. Vannak rendszeres segítőik? Itt a Facebook oldalukon a kedvelők és az érdeklődők között csak magyar anyanyelvűek találhatók?

L.A.P. Lássuk be, 1 300 kedvelő – hogy mást ne mondjunk – Justin Timberlake oldalához képest nem olyan borzasztóan nagy szám. Egy szótár Facebook oldalának az esetében nem tudom, mennyi számít soknak. Mi ennek az 1 300-nak is örülünk; és hát kedves a „klubhangulat” megállapítás. Vannak segítőink, igen, egy részük régi és nem régi kolléga. Őket a havi posztokban megemlítjük; mindig elmondjuk, mi minden új szép és jó került a szótárba. Mindig elmeséljük (valódi vagy netes) keresztnévvel, hogy Nóra és Anita, Elek és Pocak továbbra is sok hasznosat küldött vagy hibát vett észre. A segítők között van egy-két angol ismerős is. Ez persze alapvetően egy magyaroknak szóló szótár, így a Facebookos segítők nagy része is magyar.

V.Gy. Amikor elkezdtük a papírszótáron a munkát, volt egy elég hosszú időszak, amikor az anyaggyűjtés mellett szinte kizárólag az alapelvek meghatározásával foglalkoztunk. Az egyik ilyen és talán a legfontosabb kiinduló elv volt, hogy a szótárakat magyar anyanyelvűek számára hozzuk létre. Ez megnyilvánul olyan külsőségekben, hogy például a nyelvtani megnevezéseket magyarul adjuk meg, az értelmi kiegészítéseket magyarul írjuk, tehát általánosságban magyarok számára készítjük a szótárakat. A nyelvtani információk mindig magyarul vannak.

L.A.P. Ebben semmi melldöngetés nincs, félre ne értsen senki; inkább azon csodálkoztunk, hogy korábban más megközelítést láttunk. Tehát más szótárakban a szófajok nevei, a nyelvtani információk, magyarázatok, rövidítések angolul voltak. Úgy gondoljuk, annak a talán három angol anyanyelvűnek, aki esetleg ezt a kétnyelvű szótárt használja, ez nem kell, hiszen úgyis tud annyira magyarul. Sok egyéb szakmai szempont is volt – például a jelentések sorrendje. Ezt is úgy ideális alakítani a legelső pillanattól, hogy magyaroknak készül.

A Facebook oldalt mikor hozták létre, és milyen hatásra született meg?

V.Gy. Egy konkrét személyhez, M. Elekhez kötődik, aki ennek nagy guruja volt már egy évtizeddel ezelőtt.

L.A.P. Tanításban, angolban, internetben egyaránt nagy guru – egyébként tanítványom volt; hozzáértő és segítőkész valaki, igazi munkatárs.

V.Gy. Az első posztot 2013. decemberében írtuk talán, és azóta minden hónapban megjelentetünk legalább egyet, amiben írunk néhány újdonságról.

A Facebook oldalukat Önök ketten kezelik?

V.Gy. A létrehozásában Elek segített, azóta mi ketten kezeljük. Menet közben, ahogy bővítünk, ahogy jótevőink – ez a tucatnyi ember – jelentkezik és javaslatokat küld, mi felírjuk egy külön fájlba, hátha érdemes a havi posztban megemlíteni. Ez minden hónapban 5-e és 10-e között jelenik meg.

Több szótáron is dolgoznak, van egy Facebook oldaluk, napi szinten frissítik és egyben bővítik a nagyszótár tartalmát. Biztos, hogy hatékonyan kell együtt dolgozniuk. Hogyan osztják meg egymás között a munkát?

L.A.P. A Facebook havi újdonságokat bemutató posztjai listaszerűek, bő lére eresztett listák vannak az újdonságokból: felsoroljuk, mi jópofa, nagyon új, vagy ami valamiért – furcsa módon – nem volt bennünk. Eleinte amikor újdonságokat közöltünk, megadtuk mindkét nyelvet, ma már csak hébe-hóba. A minap jött is valakitől egy megjegyzés, hogy úgy lenne ez jó, ha odaírnánk a magyar (vagy az angol) nyelvű megfelelőket is. Mire azt szoktuk mondani: tessék megnézni a szótárat.

V.Gy. Amikor még az internetet úgynevezett betárcsázós modemmel lehetett működtetni, és így tudtuk egymásnak az anyagainkat eljuttatni, fontos volt, hogy mondjuk reggel öt óra előtt kezdjük el a munkát, mert éjszaka díjmentes vagy nagyon kedvezményes áron lehetett a telefonvonalat használni. Ennél kényelmesebb volt, amikor személyesen egyeztettünk. Ma már még egyszerűbb a helyzet, az online szerkesztőprogramnak köszönhetően. Ami a konkrét munkamegosztást illeti: eleinte mindkét szótárirányban egy-egy betűvel dolgoztunk; most már bármelyik szócikken mind a ketten tudunk változtatni. Volt idő, amikor ha véletlenül mindketten belenyúltunk valamibe, technikai konfliktus alakult ki, amit fel kellett oldani, különben nem tudtunk tovább dolgozni. Ezért is volt az, hogy csak egy-egy betűvel foglalkoztunk.

L.A.P. Ez még a papírszótár korában volt, amikor Wordben dolgoztunk: tehát ha valamelyikünk kinyitotta a K betűt és beleírt valamit, az ugye a másikunknak nem jelent meg. A megoldást ekkor még az jelentette, hogy elosztottuk a betűket: enyém, tiéd. Ez sokáig így volt, addig, amíg a technika lehetővé nem tette, hogy mindent szabad.

V.Gy. Korábban, amikor még Wordben dolgoztunk, egymás közt többször ki kellett cserélnünk a fájljainkat – volt, hogy napjában többször –, hogy mindkettőnknél meglegyen. Ezt már régen nem kell, de amikor még szükség volt rá, el kellett ballagni egy adathordozóval, és kicserélni a teljes állományt. De ez már tényleg a múlt. Korábban nem lehetett nagy méretű fájlokat elektronikusan mozgatni, ezért valamilyen fizikai adathordozón vittük.

L.A.P. Igen, bár egy-egy adathordozón csak kis méretű adatokat lehetett hozni-vinni. Akkor még pendrive nem volt; létezett egy zip drive nevű szerkentyű, aminek 120 megabyte volt a teljes kapacitása.

V.Gy. Korábban floppy lemezeken dolgozott az ember; voltak ezek a pici kis 1,44 megabyte tárolására alkalmas kis lemezkék, amiken hordoztuk az adatokat. A számítástechnikusok rémülten nézték, mit csinálunk, mert a villamosnak a mágnesessége el tudta tüntetni a rajta lévő adatokat. Fontos volt, hogy magunknál és egymásnál is folyton meglegyen minden, folyton cseréljük a legfrissebb állapotot. Egy villamos vagy troli azért két ember egy hetes munkáját el tudta volna tüntetni…

V.Gy. Visszatérve a munkamegosztásra: például a Facebook esetében kettőnk közül az válaszol, akihez közelebb áll az adott téma, illetve aki éppen elérhető. Ha teljesen egyértelmű a dolog, megbízunk egymásban annyira, hogy valid választ fogunk adni. Ha kicsit is kérdés merül fel, megbeszéljük.

L.A.P. Két eset érdekességként: egy segítőnk észrevesz egy elütést, egy plusz betűt (ilyen egyébként épp tegnap volt; kijavítottuk). Ez egy percig sem tart, nem is kellene a másiknak értesítést küldeni, de azért szoktunk. A másik eset: kapunk egy sportot éríntő kérdést, amihez én egyáltalán nem értek, máris küldöm Gyurinak. Többféle válasz van tehát, hogy a megjegyzések alapján hogyan dolgozunk, de általában mindent megosztunk.

A Facebook oldalukon található bejegyzések alapján még ennyi év után is lelkesedés érződik a sorokból. Mennyire tekintik hobbinak a szótárkészítést és az érdeklődőkkel való kommunikációt?

L.A.P. A lelkesedés töretlen.

V.Gy. Hobbi, munka: a legjobb kombó, ha együtt van.

L.A.P. Ha látjuk, hogy valaki érdeklődik és küld valamit, észrevesz valamit, az nagyon jótékonyan tud hatni. Gondoljunk arra, ha ez egy ötven évvel ezelőtti kiadó lenne: a szerkesztőség várná, hogy leveleket küldenek be hozzá megjegyzésekkel, kiegészítésekkel, bírálatokkal. A visszacsatolás ma már mindennapi gyakorlat. Igen: hobbinak is tekintjük ezt a tevékenységet.

A nagyszótár szókincsére hogyan hatott a mostani világjárvány?

L.A.P. Ez egy általános szótár, elvileg nem tartalmaz sokféle szakmai szókészletet. Ha mi nagyszótárnak nevezzük, az nem azt jelenti, hogy ez méretre az egykori, sok évvel ezelőtti Országh-féle nagyszótár mérete: az úgy volt nagyszótár, hogy sok-sok szakma szókészlete benne volt. Ilyen értelemben a mi szótárunk nyilvánvalóan kisebb, a tematikánk szűkebb, így aztán az orvosi szókészlet is sokkal korlátosabb. Viszont itt a világjárvány, és ilyenkor persze jönnek az orvosi szakszavak magyarul is és angolul is. Ami szakszó volt mostanáig, azt ma mindenki érti, és keresi is esetleg.

A járvány nyomán ez a szókészlet tényleg naponta bővül, mert az érdeklődés homlokterében van. Egy kis gyűjtemény a témában: jelenléti oktatás, hómofisz, vakcinaegyenlőtlenség, vakcinaelosztás, egydózisos vakcina, vakcinaeltérítés, vakcinairigység, vakcinaterítés, vakcinabizalom, vakcinabűntudat. Ezek a szótárban persze benne vannak angolul is – esetleg angolul már előbb is megjelentek, vagy egyszerre keletkeztek.

V.Gy. A legfrissebbek: felveszi a vakcinát vagy felveszi az oltást, oltási sor, oltási terv, oltópont vagy oltóközpont vagy oltási pont, társfertőzés. Még egy szót kifejezetten erre a beszélgetésre hoztunk: vakcinafennsík. Bízunk benne, hogy a felhasználó ezt is hamarosan látni fogja.

Új szavak és kifejezések esetében mik a források? A hitelesség szempontjából hogyan döntik el, mi kerülhet be a szótárakba? Mik a szűrési szempontok?

L.A.P. A legnagyobb áldás az internet: ha én beírok egy szót, és azt látom, hogy 7 400 találat van rá – például arra, hogy oltóközpont vagy vakcinafennsík –, akkor az egy szótárérett szó. Persze meg kell nézni, hogy angolul is van-e ilyen, amihez sokszor meg kell tippelni, hogy angolul hogy lehet ez vagy az a szó, és azt is be kell írni a keresőbe. Esetleg az ember előbb tudta angolul, akkor azt kell megtudni, hogy van-e, és ha igen, mi az magyarul. A hitelesség az internet elérhetőségével egyre nyilvánvalóbb. Korábban nem volt ennyire egyértelmű. Ha valahol olvastál egy szót angolul, nehéz volt eldönteni, van-e az magyarul. Ez egyre könnyebb. Ha a tévében hall az ember valamit – egyébként Gyuri szokta főleg a CNN-t követni –, és ott már egy ideje valami naponta háromszor elhangzik, tehát nem egy egyszer előkerülő hapax, egyszeri előfordulás, akkor az fontos szó. Ha többször előfordul, meg lehet nézni, van-e magyarul; ha könyvben előfordul, meg lehet keresni, van-e az interneten. Tehát a vége majdnem mindig az internet.

V.Gy. Mind a ketten olvasunk mindkét nyelven újságokat is, filmeket nézünk.

L.A.P. Ha bárhol találunk valamit, megígértük magunknak, hogy akkor szótárérett a dolog, ha legalább két forrás említi.

A szótár szleng kifejezésekkel is bővül. Van olyan kifejezés vagy szó, amit nem vesznek be a szótárba, mert túl durvának ítélik?

V.Gy. A világ durva, nem a szótár. Nem dolgunk, hogy válogassunk a világ durva szavai között. Ha van olyan, amelyikre a másik nyelvben tudunk stilárisan hasonlót nyújtani, akkor bevesszük.

L.A.P. Ott a köcsög szó. Ami mindenfélét jelent, csuportól kezdve tudjuk, meddig. Ha ez – ilyesmi – létezik angolul, persze hogy beírjuk. Ha nincs hasonló angol szó, akkor szomorú szívvel, de kihagyjuk – hiszen ez kétnyelvű szótár. Viszont: van a szleng, és van a vulgarizmus, azaz durvaság. Maradva a példánál: a köcsög nem „csúnya” szó. Van a szleng, van a durvaság, és vannak a nagyon laza, informális szavak. Mi ezeket mind bevesszük – mármint, ha tudunk ekvivalenst találni rájuk.

V.Gy. Ha szlengre tudunk szlenget írni, akkor beírjuk; ha nem, akkor nem.

L.A.P. Van egy kifejezés: give somebody unshirted hell; szó szerinti megfelelőjét nem érdemes megadni. Azt jelenti, hogy legorombít, leordít, leordítja valakinek a fejét. Én beírtam, hogy leordítják, Gyuri mondta, hogy leordítják a fejét; ilyen az együttműködés. Országh professzor úr idejében háromhetes levelezés lett volna egy sor ilyen dolgot tisztázni. Ma ezt azért tudja két ember kezelni, mert a világ összes technikája arra vár, hogy használjuk. És hogy van-e túl durva szó? Nincs tilalomfa; nincs olyan, hogy valami túl durva.

A szótárban az angol nyelv más változatainak (pl. ausztrál angol) szókincse is fellelhető. Mit tapasztalnak az utóbbi években, az angol más változatainak szókincse inkább közelít vagy távolodik egymástól? Van olyan témakör vagy szakterület, melynek terén e változatok szókincsében feltűnően nagy különbség fedezhető fel?

V.Gy. Alapvetően a magyarországi tradíció – mi sem vagyunk kivételek – a brit angolt tekinti kiindulópontnak. Ez azonban semmiképpen sem jelenti, hogy a brit angol jobb, szebb, korszerűbb, mint bármely más változat. Amikor beírunk egy angol ekvivalenst, nem írjuk mellé, hogy BR, tehát brit; ha viszont van mellé egy amerikai angol szavunk, akkor odaírjuk, hogy AM. Azért a brit van elöl, mert mi elsősorban a brit tradícióban nőttünk fel.

L.A.P. A dolog még bonyolultabb: ha beírunk egy szót, és nem írjuk mellé, hogy brit, az nem azt jelenti, hogy nem brit, hanem azt, hogy „világangol”. Olyan is van, hogy éppenséggel mellé írjuk, hogy brit: mert olyan szóról van szó, ami szinte brit – és az összes ausztrál és új-zélandi esetleg bámul, mert nem érti. Egy kedvenc példám van: a loo szó, ami magyarul: budi, WC. Rendes brit ember a legtöbbször alighanem a loo-ra megy, egy amerikai esetleg csak néz, hogy milyen loo. Miközben brit a kiindulópontunk, az amerikait stb.-t mindig megjelöljük, és a – nagyon kevés – új-zélandit és egyebet is megjelölve vesszük fel. Van kanadai, indiai, dél-afrikai angol; mindenféle olyan helyről, ahol az angolnak valamilyen változata anyanyelvként létezik.

L.A.P. Az is lehet, hogy például van egy madár, egy étel az adott országban, amire ott használnak egy szót. Nem vagyunk dialektológusok, nem vagyunk a földrajzi változatok szakértői, de ha egy kifejezés jön szembe, ami nyilvánvalóan fontos Kanadában vagy Új-Zélandon, akkor nyilván bevesszük.

V.Gy. Ne felejtsük el, hogy az Amerikai Egyesült Államoknak 330 millió lakosa van, ami körülbelül ötszöröse a brit szigetek lakosságának. Nem tagadható, hogy az amerikai angolnak a hatása igen nagy a brit angolra és általában a világangolra. Az amerikai használat jobban terjed. Akár a filmeken keresztül is; az amerikai angol úgy tarol, ahogyan a brit sosem fog.

A Lázár-Varga-féle Egyetemes angol nagyszótár egyik erénye, hogy a szerzők nagy hangsúlyt fektettek a naprakészség mellett a használhatóságra. Mindez miben nyilvánul meg?

L.A.P. Már a nyomtatott szótár is felhasználóbarát volt. Miben mutatkozik ez meg? Egy szócikk például kinézhet rendetlenül is, de szépen tagoltan is. Az elektronikus szótárunk mai áttekinthetősége nagyrészt a kiadó érdeme. A netes felület remekül tagolt szócikkeket mutat; az elektronikus nagyszótár áttekinthető, jól használható. A naprakészség pedig – mint láttuk – a folyamatos bővítésben jelentkezik.

Van-e valamilyen elismerés, amire büszkék a szótár kapcsán? Milyen céljaik vannak a nagyszótárral kapcsolatosan?

V.Gy. A 2000-es évek második felében az MTA Szótári Munkabizottsága díjat alapított „Kiváló magyar szótár” néven. Erre nemcsak papír-, hanem elektronikus szótárak is benevezhettek, és persze nemcsak angol szótárak. A mi szótáraink elődje, a magyar–angol papírszótár 2007-ben, az angol–magyar 2008-ban részesült ebben az elismerésben. Erre a díjra megint szívesen beneveznénk.

L.A.P. A célunk, hogy továbbra is bővüljünk, frissüljünk. Néhány új, érdekes szó (amelyekre nem biztos, hogy könnyen kerül angol megfelelő): leural, bizgentyű, ledominál, partifalatka, elgányol, sajttáj [= sajtótájékoztató], durcizik, időszegénység. Sok viszonylag új, igekötős – többek által nem szeretett – ige is izgalmas: bedurcizik, besír, bealszik, behány. Nekünk minden szó egyformán szép.